Tizenhetedik nap

Az utolsó teljes napunk.. És az egészet a Trafford Centre-ben töltöttük! Ez egy nagyon nagyon nagyon nagy bevásárló- és szórakoztatóközpont Manchester külvárosában. Itt van pl a Legoland és a Sea Life Aquarium is. Amellett hogy tényleg hatalmas (három buszmegállóra van egymástól a széle és a központja), hihetetlenül igényesen van megépítve és berendezve. Olyan érzés, mintha egy palotában járna az ember. Mindenhol pálmafák, üvegezett tető, faragott szobrok, márványlépcsők, csillogás és gazdagság. Tényleg lenyűgöző.

Szóval ezen a cseppet sem unalmas helyen töltöttük a napot. Sokat vásárolgattunk (főleg a Hollister-ben), majd megebédeltünk, ebéd után pedig elmentünk Laser Quest-ezni. Ez egy olyan játék, amiben mindenki kap egy lézerpisztolyt meg egy mellényt, és egy sötétített labirintus szerű pályán kell egymást lőni. A két csapat közül az nyer, amelyik több pontot tud szerezni. Természetesen a mi csapatunk nyert. :) Hihetetlenül jó játék! Kár hogy az itthoni plázákban nincs ilyen. :)

Délután még vásárolgattunk egy kicsit a Hollisterben (na jó, inkább sokat...), meg még másik pár helyen, aztán beültünk vacsorázni egy Pizza Hut étterembe. Na ez volt az eddigi legeslegjobb hely ahol ettünk! Nagyon finom volt a pizza, volt ingyen saláta, szép volt az étterem, jófej a pincér, szóval minden tökéletes volt! Igazi névnapi ajándék. :)

Vacsi után még visszamentünk egyet Laser Quest-ezni, mert Vencelnek bántotta a büszkeségét, hogy az elsőben nekem több ponton lett, mint neki. :D Úgy alakult, hogy csak ketten voltunk, így elég érdekes volt a játék, de ezt is nagyon élveztük. :) Vencel pedig megvédte a becsületét és ő nyert. :)

Kisebb buszozás és séta után olyan tíz körül értünk vissza a szállásra. Enyhén vicces állapotban. Olyan fáradtak voltunk, hogy mindketten össze-vissza beszéltünk! És így próbáltunk blogot írni... Szóval el tudjátok képzelni milyen káosz volt. :) Mikor végre elmentünk aludni, Vencel még búcsúzóul azt mondta, hogy "felkelti az órát" ahelyett, hogy "beállítja az ébresztőt"... :D

A&V

Tizenhatodik nap

Itt vagyunk Manchesterben. Ez a nap is egy kicsit lazább volt. :)

Fél 2-re ért be a vonat az állomásra, onnan villamossal 6 megállóra van a szállásunk egy ibis budget (macclesfieldi akcentussal "budzset") hotelben. Manchester egyik legszebb részében, Stratford városrészben. Itt van az úgynevezett Lowry is, ami eredetileg egy színházból és galériából álló komplexum, de úgy vettük észre, hogy ezt az egész csatorna menti környéket lowry-nak hívják. Itt épült meg a MediaCityUK is, és ide költözött a BBC is. Szóval nem egy rossz hely. És nagyon szép is! Kicsit hasonlít a Kopaszi gáthoz, csak kevesebb a fű. Végig a víz partján kiépített korzó van, 20-30 méterrel beljebb pedig éttermek és kávézók, körülöttük mindenhol újépítésű társasházak. Közvetlenül a vízparton van a Lowry centre (ez egy bevásárló központ). A vízben pedig sok a strandoló, vitorlázó, szörföző fiatal.

Ma már csak az Old Trafford stadiont néztük meg. Először csak kívül, majd belül is. Egy 70 perces túra keretében végig vezettek minket a Manchester United otthonában. Nagyon izgalmas túra volt. Kivittek a lelátóhoz, megnéztük a vip vendégek (pl.: Tom Cruise vagy David Beckham), a kommentátorok és a tévések helyeit, majd visszamentünk a stadionba, és megnéztük a lelátók alatti részeket. Innen kimentünk az utcára, és megnéztük a müncheni katasztrófa emlékművét (1958 február 6-án egy repülőgép szerencsétlenségben meghalt a csapat nyolc játékosa, többen pedig olyan maradandó sérüléseket szenvedtek, hogy nem tudták folytatni a játékot).

A stadionba azon a bejáraton mentünk vissza, ahol a sajtósok szoktak bemenni. Elvittek arra a helyre is, ahol a meccs utáni sajtótájékoztatót szokták tartani. Ezután megnéztük azt a vip lounge-t, ahol a játékosok vagy a különleges vendégek szoktak pihenni félidőben, lementünk az öltözőkbe majd ki a pálya mellé. Mégpedig azon a folyosón keresztül, ahol maguk a játékosok is ki szoktak menni egy-egy meccs előtt. Nagyon különleges érzés volt.

Természetesen a pályára nem lehetett rálépni. A füvet amúgy nemrég újították fel, 1,000,000 fontért. 97%-a eredeti és 3% műfű. Ültünk a menedzserek helyein, majd visszamentünk a stadion belsejébe, végül pedig megnéztünk egy összefoglaló videót a stadion életének legfontosabb pillanatairól. Innen a shopon keresztül vezetett a kijárat (természetesen...), ahol kaptunk egy tanúsítványt, hogy végigmentünk a stadionon - Sir Alex Ferguson aláírásával. A shopban is költöttünk egy kis pénzt, de hogy mire, az maradjon csak meglepetés vasárnap estig :)

A stadiontúra után végig sétáltunk a lowry korzóján, majd egy koktél és egy vacsora után visszajöttünk, hogy pótoljuk a blog bejegyzéseket. (Ami amúgy a borzasztóan lassú internet miatt van..)

Holnap még lazább napunk lesz, tulajdonképpen csak szórakozni fogunk. Bár reggel lehet útba ejtünk 2 múzeumot, de utána estig csak a Trafford centreben leszünk.

Az indulás előtt még jelentkezünk!

A&V

Tizenötödik nap

Reggeli után mégis úgy döntöttünk, hogy elindulunk kirándulni. Még érződik az előző indiai vacsora utóhatása (csak annyiban, hogy tele van a hasunk!!!), így a mai programnak bőven elég Buxton felderítése.

Buxton egy aranyos kis városka a hegyekben, nem messze Macclesfieldtől (körülbelül 30 perc busszal). Az út hihetetlen gyönyörű helyen visz. Dombokon át, hegyre fel, völgybe le. Nagyon  nagyon szép volt! Az az érdekes, hogy domborzatilag hegyvidék, a táj mégis az alföldet idézi. Alig vannak fák, birka viszont annál több. El is neveztük "Hegyföld"-nek. :D

Ez pedig már Buxton:

Buxtonban a főtéren szálltunk le a buszról, onnan elsétáltunk a Garden Pavilon parkba. Ez körülbelül fele akkora, mint a Városliget, de nagyon szép. Láttunk sok kacsát, sőt egy kacsamamát is a kis sárga kiskacsáival, meg egy mókust. A park körül folyik egy kis patak. Itt az elején, ahol még csak bokáig ér, a kisgyerekek (és a kutyák) fürödtek/pancsoltak benne. Volt még egy minivasút is, de az sajnos most nem ment, csak a síneket láttuk. Imádnivaló kis park.

A park mellett van egy kis kávézó. A kávézó melletti betonozott részen régi autókból volt egy kiállítás, ezt meg is néztük. Vencel kedvence a barna volt, Annáé a zöld, a harmadik meg csak szimplán szép. :)

Utána a park melletti operaházat néztük meg, sajnos csak kívülről, mert a bejáratnál lévő jegyirodánál nem lehetett tovább menni. Volt mellette valami fogadó, vagy étterem, nagyon hangulatos volt az is.

Innen visszaindultunk egy másik buszmegállóhoz. Útközben még megnéztük St John templomát és a Derby egyetem egyik kampuszát. A visszaút megint nagyon lenyűgözött. :)

Délután 5-re értünk vissza, majd 6-kor már indultunk a templomba, mert ma este volt a nyár utolsó adoration alkalma. Anna énekelt, én zongoráztam. Nagyon jó volt. Miközben pakoltunk, többen odajöttek, hogy mennyire jó volt, hogy Annának mennyire jó hangja van. :) Bár nem volt olyan pörgős nap, mégis elfáradtunk. A vacsora után megköszöntük Gyurkáéknak, hogy befogadtak és etettek minket. Éjfélig beszélgettünk még vacsora után, majd elmentünk lefeküdni és szinte egyből elaludtunk. Ez volt az utolsó napunk Macclesfieldben. Holnap reggeli után pakolunk és irány Manchester, ahol már csak két éjszakát maradunk és megyünk haza. Vasárnap este ha minden jól megy már otthon is leszünk... :)
A&V

Tizennegyedik nap

Huhh. Már 2 hete itt vagyunk. Nagyon gyorsan telik az idő...

A napi program Manchester azon részének felfedezése volt, amire nem lesz időnk pénteken és szombaton. Reggeli után kimentünk a vasútállomásra, kértünk egy Northern Duo jegyet (itteni kiejtés szerint: Dzsüó :)), majd 20 perc múlva a Manchester Piccadilly-n voltunk.

Megkerestük a buszt, ami beljebb vitt a belvárosba. Itt ért az első meglepetés, ugyanis amikor kértünk 2 jegyet, a buszvezető nagyra nyitotta a szemét és közölte, hogy ingyenes! Érdekes.. Mintha otthon a 23-as buszon nem kéne fizetni..

Első állomásunk a városi központi könyvtár volt. Ez a könyvtár teljesen más, mint otthon bármelyik. Itt minden interaktív, lehet nyomogatni, hallgatni, megtapizni (nekem való :)). Vannak külön filmnéző kuckók, kérni kell egy kódot, és azt beütve fejhallgatóval lehet filmet nézni. Persze ennek a könyvtárnak is van "rendes" része, az emelten egy gyönyörű olvasóterem volt, de oda nem tudtunk bemenni, mert olvasójeggyel engedtek csak be.

A könyvtár mellett nem messze található a városháza. A városháza előtti kis téren épp egy jazz fesztivál volt (egy nappal korábban pedig a manchester napi ünnepséget  tartották - szóval tudnak élni Manchesterben). A városházába be lehetett menni egy darabig, úgyhogy körül néztünk. Nagyon szép volt.

A következő programpont megint egy könyvtár volt. A John Rylands Library. Ez Manchester legrégebbi könyvtára, 1900-ban nyílt meg. A gyönyörű neogótikus épület. (honnan ismersz te ilyen szavakat?? - Anna) Az épülethez építettek egy modern melléképületet, itt van egy shop és tulajdonképpen ez a bejárata is. Innen lehet átmenni a régi épületbe. A 3. emeleten van egy gyönyörű olvasóterem. Itt érdekes módon egy kis táblával jelezték, hogy lehet fotózni. :) A lépcsőházban pedig egy automatikus kis szobor, ahol egy sárkány folyton megette a nagymamát :)

A könyvtár előtti forgalmas úton továbbsétálva elértünk a Manchesteri katedrálisig. Nagyon szép volt belülről (bár nekem jobban tetszett a Liverpool-i  :)). Szerencsénkre pont egy orgonista gyakorolt, így zenei aláfestésünk is volt.

A katedrális után elmentünk egy Nemzeti foci múzeumhoz, de sajnos túl sok volt a belépő. Így csak kívülről csodáltuk meg az épületet (és a mellette álló épületet is).

Végül még bementünk egy kicsit az Arndale bevásárló központba (többek között a Hollisterbe), majd siettünk, hogy elérjük a vonatot, ami visszavitt Macclesfieldbe.

Este elmentünk egy indiai étterembe. Nagyon hangulatos volt. Mielőtt fizettünk volna, közölte a pincér, hogy mind az öten a ház vendégei vagyunk egy röviditalra. Tele hassal távoztunk. Holnapra kirándulást terveztünk, de még nem tudjuk, hogy mi lesz belőle. :) 

A&V