Hetedik nap

Végre én is írhatok :) Bár egy nappal el vagyunk csúszva, megpróbáljuk behozni. Már itt vagyunk Liverpoolban, sőt már Wales-t is megjártuk... Na de szépen sorba...

A hetedik nap reggelén egy kicsit szomorúan ébredtünk, mert tudtuk, hogy el kell hagynunk a szállást (ami szerintünk az egyik legjobb volt Londonban) és magát Londont is. Szokás szerint elmentünk reggelizni, majd összepakoltunk és kijelentkeztünk a szállodából.

A buszunk a Victoria buszállomásról indult. Oda felé pont útba esett a Queen Elizabeth Olympic Park. Itt van az a stadion, ahol a 2012-es Londoni olimpia megnyitóját (és talán az atlétikai számokat) tartották. Az egész park körülbelül akkora mint városliget 2x vagy 3x. Szépen meg van csinálva, és még a fű is gyönyörű. Hihetetlen, hogy itt Angliában bármerre megy az ember, mindenhol élénk zöld fű van, ráadásul nincs is lezárva, bárki sétálhat rajta. Biztos a sok esőtől van...

Itt van még a vízes sportoknak helyszínt adó aréna is (amit szintén az olimpiára építettek)

Miután a nehéz bőröndökkel eljutottunk a Victoria állomásra, szinte azonnal indult a busz. Egy National Express busszal mentünk. Az út 4 óra 40 perc lett volna, de 5 óra 20 perc lett, mert Liverpool előtt és Londonban is dugó volt. A busz nagyon kényelmes volt. BŐR ülések, hajópadló, fedélzeti tévé... Szóval nagyon jó volt (pedig direkt azért mentünk busszal, mert ez volt a legolcsóbb). Végül odaértünk Liverpoolba, ahol aránylag könnyen (illetve hosszas keresgélés után - szerk.: Anna) megtaláltuk a buszt, amivel a pályaudvartól 4 állomásra van a szállásunk.

Egy tipikus kis angol szállás. A földszinten egy kocsma van, innen kell egy ajtón keresztül tulajdonképpen a pult mögé menni, ahol a "recepció" van.

A szoba kicsi, de nagyon hangulatos. A szállással szemben van egy nagy 24 órás Tesco, ott vettünk vacsorát, meg másnapra reggelit. Majd gyorsan elaludtunk, hogy másnap elérjük a vonatot Llandudnoba, ami egy kis város Walesben. De a folytatást majd később.. :)

Egy apró kiegészítés a busztúrához:

Toby nagyon jó fej volt, az úton sokat mesélt (mint anno nekünk, Anya és Kolos), megtudtuk például, hogy VIII. Henrik feleségeivel mi történt: devorced - be headed - died; devorced - be headed - survived. (ezt a mondókát már a gyerekek is tanulják az iskolában)

Viszont ami nagyon-nagyon nem tetszett, az a "kiépített pénznyelők". Ez tulajdonképpen nem a túravezető, vagy a szervezőiroda hibája. Windsorba a kastély területére sem lehetett bemenni, amíg nem fizettem, (még a parkba sem, ahova legutóbb még bemehettünk).

Ennél sokkal rosszabb volt a Stonehenge, ahol 3 km-rel arrébb van a parkoló, hogy véletlenül sem lehessen látni távolról sem. Csak ha keresztül megyek 2-3 souvenir shopon és elmentem egy másik busszal oda...

Ugyanez volt a csillagvizsgálónál is Greenwichben, ahol eddig még nem kellett fizetni, ha a meridian line-on akartam fotózkodni. Mostmár ha megvettem a múzeumbelépőt és átmentem megint a shopon, lefényképezhettem magam... Nagyon kiábrándító volt.

De mindezek ellenére is nagyon jól éreztük magunkat Londonban, biztosan visszajövünk még ide. :)

A&V