Az utazók: Ötödik nap

A mai nappal befejeztük London felderítését. Illetve csak abbahagytuk, hiszen még bőven akadna látnivaló. Hihetetlen mekkora ez a város! :)

Az első állomásunk a Westminster katedrális volt, ezúttal sikerült kívül-belül megnéznünk. Tényleg szép, méltán ez a legjelentősebb templom Angliában. (Azért a Mátyás templom nekem jobban tetszik.) :) Épp mise volt míg bent voltunk, amit furcsa mód egy női pap tartott. Hát nem mindennapi látvány!

Sajnos itt is csak külső képek vannak, mert a katedrálisban tilos volt fotózni.

Innen kisétáltunk a Temze partjára, ahonnan a hajónk indult Greenwich-be. Annyira sütött a nap, hogy a Big Ben-ről képtelenség volt szép képet csinálni. De a Parlament-ről sikerült. :)

Szerencsére nem kellett várnunk a hajóra, felszálltunk, és már indult is. Nagyon aranyos kapitányt fogtunk ki, egész úton mesélt meg viccelődött, holott nem kapnak semmilyen idegenvezetői képzést. Tőle tudjuk például, hogy az egyetlen második világháborúban lebombázott híd, a Waterloo Bridge újjáépítését szinte kizárólag nők végezték, ezért a "Hölgyek hídjának" is nevezik. Vagy, ha integetünk a gyalogosoknak a hídon, és visszaintegetnek, akkor hét év szerencsénk lesz, különben pedig hét év balszerencse. De megmutatta még Daniel Radcliffe egykori iskoláját, a legrégebbi pubokat, ahol még Charles Dickens is megfordult, mesélt a régi kikötői életről, és még sok minden másról. Neki köszönhetően pillanatok alatt elrepült az a másfél óra, míg elértünk Greenwich-be. :)

Út közben kétszer álltunk meg, egyszer a London Eye-nál, majd pedig a Tower előtt. Íme ez utóbbi a Temzéről nézve:

Tower Brige:

Ez pedig a híres Belfast csatahajó, ami megjárta a második világháborút, részt vett a Normandiai partraszállásban, jelenleg pedig múzeumként üzemel. A hajó tatjánál van egy kis angol zászló, amit ha pontosan az orr irányába fúj a szél Jack-nek hívnak, minden egyéb esetben azonban egy egyszerű nemzeti zászlóról van szó. Nekünk szerencsénk volt, és láhattuk Jack-et. :) A hajó mögött pedig London legmagasabb épülete, a 309,6 méteres Shard (azaz Szilánk) látható.

Aztán nemsokára megérkeztünk Greenwich-be. A partról fel kellett sétálni a csillagvizsgálóig, amelynek közepén halad át a 0° hosszúsági kör, ami a zónaidő számítási alapja. Felfelé haladva ez a táj tárult elénk:

Kelet és nyugat határán: (innen nézve jobbra van kelet)

Megnéztük a csillagvizsgálót is, persze nem működés közben, csak úgy. Olyan nagy, hogy nem lehetett egyben lefényképezni...

Innen vonattal visszasiettünk a belvárosba, hogy még zárás előtt meg tudjuk nézni a Tower-t. Az az érdekes ebben az erődítményben, hogy senki meg nem mondaná, hogy valaha hírhedt börtön és kivégzőhely volt. Talán egyedül a vastag falak idézik a középkor hangulatát. Minden békés, vidám, tele van élettel. Nincs más, csak kutak, füves parkok, magas fák és fennséges kőpaloták.

Így néz ki kívülről (a Temze jobb kéz felé van):

A főépület, azaz a "Fehér torony". Sajnos le volt zárva, ezért nem tudtunk bemenni.

A bal oldali épületben őrzik a koronaékszereket, amiket meg is néztünk. Hatalmas sor volt, de megérte! Ez nem olyan, mint nálunk, hogy van három tárgy és kész, hanem minden uralkodónak saját koronája van, sokuknak saját jogarjuk is, és a koronázási szertartás is sokkal több kelléket igényel, amiket szintén kiállítottak. Arany edények, kardok, jogarok, koronák, tömérdek gyémánt, drágakő, bársony és csillogás mindenfelé. Természetesen nem lehetett fényképezni. :(

A Towerből kiérve még be akartunk menni a Tower Bridge-i múzeumba is, csak sajnos fél órával hamarabb bezárt, mint ahogy a könyv írta. Úgyhogy arról lemaradtunk. Cserébe gyönyörködhettünk a kilátásban, és azért tisztességgel végigsétáltunk a hídon. :)