London 2, Első nap

A mai napunk egy hajnali 3:30-as keléssel kezdődött. Végül így is sietni kellett, mert 6-kor már indult a gépünk. De akármilyen korán van és akármilyen fáradt az ember, egy kis reptéri szelfi mindig belefér. :D

Gond nélkül megérkeztünk Luton-ra, felszálltunk egy buszra majd egy vonatra, és már benn is voltunk London szívében, egészen pontosan a Blackfriars állomáson (erről a különleges megállóról már múltkor is írtunk, ez az, ami egy híd a Temze felett). A városban irreálisan meleg van, sehol egy felhő, hét ágra süt a nap, úgyhogy úgy tűnik az időjárással mindig szerencsénk van. Innen először a szállodába mentünk, ahol szerencsére rögtön el is tudtuk foglalni a szobát. A Kensington Close-ban szálltunk meg, ami egy eszméletlenül gyönyörű és elegáns hely a belvárosban. Nagyon szép és otthonos a szobánk is, a teafőző készlettől a plazmatévéig van benne minden. :)

A szoba birtokba vétele után elmentünk reggelizni egy Pret a manger nevű helyre, ami nemcsak a reggeli, hanem az arculat és a csomagolásdesign szempontjából is kitűnő választásnak bizonyult.

Miután erőre kaptunk, nyakunkba vettük a várost. Első állomásunk a Portrait Gallery volt, ami tavaly sajnos kimaradt, most viszont pótoltuk. A három szintes kiállítás Anglia és az angol kultútörténet jelentős alakjainak portéit, szobrait mutatja be a 15. század végétől egészen napjainkig. Megtalálható közöttük VIII. Henrik, Thomas Edison, Stuart Mária, Erzsébet királynő, Paul McCartney, Diana, Shakespeare, William Blake, Charles Darwin, Thomas Mann, James Watt, Rommel, Kate Middleton vagy akár Benedict Cumberbatch.

És úgy tűnik Vencel is fogékonyabb volt még a kultúrára, az első három kép előtt még le is ült, hogy el ne fáradjon a tanulmányozásukban :D

 Ezt csak úgy emlegettük, hogy a "Hallgass, asszony!"-szobor :)

A Portrait Gallery után átsétáltunk a National Gallery-be, annak örömére hogy a kiállítás anyaga nagyjából lefedi az idei művtöri anyagot. Tényleg sokkal jobb volt, mint tavaly, több mindent ismertem, értettem és ennek következtében néztem is meg. Szerencsére Vencel türelmes, és megvárta míg kigyönyörködöm magam. A legjobban amúgy Rembrandt idős kori önarcképe és William Turner monumentális, levegős tájképei tetszettek.

A múzeum előtt található a Trafalgar square, amit a sok turistacsalogató lebegő Yoda mesteren és utcazenészen kívül az időszakosan feltűnő szobrok is színesítenek. Ahol tavaly egy óriási kék kakas állt, ott idén egy masnis lócsontváz díszelgett. Éljen a művészet!

Innen átsétáltunk a Covent Garden-be, ahol szokás szerint most is nyüzsgött minden. Az egyik érdekesség a szokásos táncos showman volt, a második egy csapat utcazenész, a harmadik egy szekér művirág (hogy legyen mivel fotózkodni), a negyedik egy igen impozáns Apple bolt, benne a létező összes iCuccal (Vencel fel is próbált egy okosórát), az ötödik pedig egy méhkas volt egy villanyoszlopon, amit megoldás gyanánt körbekerítettek kordonnal. Hiszen köztudott, hogy a méhek nem mennek a kordonon kívülre.

(külön figyelmetekbe ajánlom a szegény csellistát, hogy tartja a hangszerét)

Innen kisétálva még láttunk egy Mr. Bean imitátort, volt rendes mackója meg bőröndje, grimaszolt és hülyéskedett, szóval egész hihetően csinálta.

Innen elsétáltunk az Operához, de csak bepillantottunk és mentünk tovább vacsorázni a jól bevált Bella Italia-ba. Olyan éhesek voltunk, alig volt erőm lefotózni a kaját mielőtt hozzálátunk.

Végül még beugrottunk a Hollister-be egy kicsit vásárolni, majd visszajöttünk a szállodába. Holnap (remélhetőleg) korán kelünk, hogy felfedezhessük a Globe színházat, a Tower Bridge tetejét és még sok minden mást.

A&V