Tizedik nap

Amit megint én kezdek... És ki tudja, ki fogja befejezni :)

Hát hol is kezdjem. Tegnap este megérkeztünk Macclesfieldbe. Óóóóó. Hát az egyik legjobb hely a világon :) Hihetelen jó szobánk van. És a keresztmamám milyen jóóól tud főzni... (de még mennyire! - Anna) :) Szóval itt a legjobb eddig Angliában. :)

De mit is csináltunk?

Reggel korán keltünk, megreggeliztünk (mogyoróvajas pirítós, hmm nyamiii!), és indultunk Chesterbe, ahol is az NNPM 10. konferenciája volt. Ez tulajdonképpen egy karizmatikus konferencia. Mikor odaértünk, megkaptuk a kitűzőnket és a mappánkat, amiben benne volt a menetrend, hogy melyik workshopra jelentkeztünk és mikor hol kell lennünk, valamint egy kottafüzet tele jobbnál jobb dalokkal.

Az egész nap programja így nézett ki, hogy az elején volt egy 45 perces bevezető előadás, majd 2 választott workshop, 1-kor ebéd, utána még egy workshop. Végén 1 órás közös éneklés.

Az első előadást Bernadette Farell tartotta. (Gyurka egyik kedvenc zeneszerzője, aki valóban nagyon szép dalokat írt) Az idei találkozó jelszava a "Justice" volt. Bernadette erről beszélt az első előadásban, miért is ez lett a jelszó. Mesélt történeteket a közösségükről, a különböző szociális szervezetekről amiben dolgozik, és arról is, hogy egy-egy közösség összefogása milyen változásokat tud eredményezni. Pl.: hajléktalanoknak 6 férfi és 6 női zuhanyzót építettek a plébániára, ellátták őket ruhával és megszervezték, hogy a hívek reggelit vigyenek minden reggel. Voltak, akik több száz kilométert gyalogoltak hogy eljussanak ebbe a templomba és kapjanak egy új esélyt.

Az első workshop amin voltunk a dalszerzésről szólt. Paul Field tartotta (akinek az egyik legjobb dala a "God of the Moon", amit az egyik résztvevő kérésére el is játszott nekünk. Magyarra is nagyon jó lenne lefordítani :)). 

Eddig már több mint 800 dalt írt, különböző műfajokban, de mivel ez egy katolikus találkozó volt, főleg erről a részéről mesélt. Hogy milyen dicsőítő dalt írni, mikor fog működni, mire kell figyelni ha egy templomi kórus fogja énekelni, nem pedig szólista, meg hasonlókról. Az egyik résztvevő el is hozta a saját dalát, és segítséget kért, mert nem tudott dönteni, melyik verzió a jobb. Paul segített is, több helyen átvariálták  a dalt és nagyon jó lett a végén.

A második arról szólt, hogy hogyan lehet dicsőíteni a templomon kívül. Itt kicsit mást vártunk, mint amit kaptunk, meg annyira nem is mondtak jókat. Arról beszélt az előadó, hogy milyen kár, hogy a nagy felebaráti szeretet és a keresztényi áhítat megszűnik, amint kilépnek a hívek a templomból, és hogy valahogy bele kéne vinni a dicsőítést a hétköznapokba is. Erre ilyen ötletei voltak, hogy a templom előtt folytassuk a kivonuló éneket, vagy hogy osztogassunk szentelt kenyeret elmenetelkor, amit aztán egész héten lehet csipegetni...

Ezután átmentünk egy másik épületbe ebédelni. Annának olyan forró tányért adtak, hogy csúnyán megégette vele a kezét, és egész délután egy pohár hideg vízzel járkált. De a kaja finom volt. :)

Ebéd után ugyanabban az épületben részt vettünk a harmadik workshopon, aminek a címe a "save your voice" volt. Talán ez volt a legizgalmasabb, és leggyakorlatiasabb. Ez az előadás kórusvezetőknek szólt. Megtanultuk, hogy milyen előkészületeket és gyakorlatokat igényel, hogy megszólaljon a harmónia. Többfajta beéneklést is mutatott, elmagyarázta, hogy mennyire fontos a lazítás, és rajtunk keresztül mutatott be kórusvezetői praktikákat. Tényleg nagyon jó volt!

Az utolsó program egy közös éneklés volt az összes résztvevővel, amit nagyon élveztünk Annával, mert rendszeresen beleénekeltük az alt és a basszus szólamokat (versenyeztünk, hogy ki tud jobban blattolni :)).

A programok után egyből visszajöttünk Macclesfieldbe, mert egész nap esett és így nem tudtuk megnézni a várost. Vacsora után már aludtunk is (persze a bejegyzés megírása után - illetve én már közben elaludtam). Igaz a vacsora kb 2 órát tartott, mert 3 fogás után még sokáig ott maradtunk beszélgetni.

Holnap megyünk egy kerti partira, utána pedig misére.

A&V